Sokszor halljuk a cégeladásban jártas szakemberektől, hogy milyen fontos egy céget felkészíteni az eladásra.
Sajnos az esetek többségében az eladói oldal számára ez nehezen értelmezhető javaslat, hiszen az eladók leginkább abban érdekeltek, hogy vállalkozásukat mielőbb eladják, és nem akarnak – általában nem is tudnak – azzal foglalkozni, hogy azt felkészítsék az eladásra.
Íme néhány olyan példa, amiket a való élet produkált és amiket kellő időben és kellő körültekintéssel el lehetett volna kerülni.
Olyan ingatlan volt a cégben, aminek nem volt köze a vállalkozás működéséhez, kizárólag a tulajdonos magánéletéhez. Az eladó akkor szembesült a problémával, amikor már előrehaladott stádiumban voltak az adásvételi tárgyalások. Ha korábban eszébe jut az ingatlan helyzete, akkor lett volna ideje azt kiválással és a kiváló cégbe történő beapportálással megoldani. Mivel azonban két jogi ügylet – a cégeladás és a kiválás – együtt nem folyhat, így az idő rövidsége és a lépéskényszer miatt kénytelen volt az ingatlant saját pénzen kivásárolni.
Mindez elkerülhető lett volna, ha a cég átgondoltan lett volna felkészítve az eladásra.
Egy másik esetben olyan eszközök – pontosan Old Timer gépjárművek – voltak a cég tulajdonában, amiknek nem volt köze a cég működéséhez. A tulajdonos utólag bevallotta, hogy már tervezte ezen eszközök kivételét a cégből, de ezt végül mindig csak halogatta, de nem lépte meg, végül meg is feledkezett róluk. Amikor aztán vállalkozását eladásra kínálta és nagyon hirtelen kapott egy remek vételi ajánlatot, akkor újra szemebesült a problémával. A vevőjelölt természetesen felajánlotta, hogy kivásárolhatja a járműveket a cégből, de az eladó ezt érzelmileg nagyon nehezen élte meg.
Mindez elkerülhető lett volna, ha a cég átgondoltan lett volna felkészítve az eladásra.
Tavaly volt egy olyan különleges ügylet, ahol a cég tulajdonosa úgy próbálta a kulcs munkavállalókat motiválni, hogy a céget Zrt-vé alakította át és a szerencsés munkatársaknak tulajdoni részesedést ajánlott. Ezzel a lépéssel egyrészt szerette volna őket hosszú távon a cégben tartani, másrészt szerette volna őket jobb teljesítményre serkenteni. Sajnos ezt nem sokkal a cégeladás előtt lépte meg. Mivel 4 olyan munkavállaló volt, akiknek fejenként 5% tulajdoni részesedést ajánlott, így ez összesen 20% kifizetést jelentett az osztalékból a 4 munkavállaló részére. Értelemszerűen az összes vevőjelölt 20%-kal kevesebbet akart fizetni a cégért, hiszen az osztalék 20%-áról le kell mondania. A dolog pikantériája, hogy az 4 munkavállaló közül eddig már 3 elhagyta a céget.
Mindez elkerülhető lett volna, ha a cég átgondoltan lett volna felkészítve az eladásra.
Hamarosan más példákat is megosztok majd Önökkel.